Miért szeretjük jobban a korosabb vezetőket?

Ha a történelem során oly jól bevált "bölcsek tanácsából" indulunk ki, mindenképp a tapasztalat, életbölcsesség miatt.
De a kutatások azt is igazolták, hogy az idősebb vezetők nyugodtabbak, nem hoznak olyan elhamarkodott döntést, és lojálisabbak a beosztottjaikkal.
Ennek a fent felsoroltakon kívül nagyon lényeges élettani okai is vannak. A kor előrehaladtával ugyanis tompulnak az érzelmeink.


Az emberi szervezet működési mechanizmusainak feltérképezése során megállapították, hogy egyénenként eltérő életkorban, átlagosan 40 éves kor körül elindul az agy sejtjeinek fogyása. Szerencsére ez a veszteség még jó ideig nem okoz észlelhető tüneteket. Vizsgálatok szerint, az idővel változik az érzelmek és hangulatok világa is. A mélyebb, viharos intenzitású érzelmek helyett a felszínesebbek nyernek előjogot, mert gyorsabbak, elérhetőbbek, könnyebben kezelhetőek.

Tüzes fiatalság kontra érett-kori nyugalom?

Szerencsére nem. Ha az adott és viszonzott érzelmek minősége és mennyisége elsilányul, reflexszerű magatartásformák kezdenek kialakulni bennünk. Függetlenül attól, hogy felnőtt létünk mely korszakait éljük meg, lehet úrrá rajtunk érzelmi tompultság.

Hippokratész véleménye szerint,- olyan lesz az öregkorunk, ahogyan megbecsültük fiatalságunkat. Az idősödés tehát nagyban függ a fiatalabb korban kialakuló személyes életstílusunktól, magatartásformánktól, érzelmi és tudati fejlődésünktől, erkölcsi és értelmi érlelődésünktől, neveltetésünktől. A személyiség strukturális elemzései a jobb életkilátások vonatkozásában jelentős adatokkal, bizonyítékokkal szolgálnak. Igaz ugyan, hogy a testi-lelki működéseink kapacitása beszűkül az évek múlásával, de nem borul fel, nem válik dezorganizálttá az egész rendszerünk. Alakíthatjuk úgy éltünket, érzelemvilágunkat, hogy még az utolsó cseppben is jelen legyen az egész tenger.